Nagyon régen volt, amikor a földig érő selyem ruhák, a strassz és a csipke jelentette számomra a női szépséget. Ma nagy estélyinek vagy esküvői ruhának hívják a lényegében királylányoknak való költeményeket, és meg kell mondjam kiráz tőlük a hideg.
Mesterkéltnek látom a brokátot, a tüllt, és az Oscar-díj átadó ünnepség toalettjei inkább derültséget váltanak ki belőlem, mint csodálatot. Ma már egy ruhában mindig látom azt is, hogy mit lehet benne csinálni. Annak ellenére, hogy rajongok a magas sarkú cipőért és a miniszoknyáért is, A vagányság nekem sokszor azt jelenti, hogy a ruhában le lehet ülni a földre.
Amióta gyerekem született, különösen fontossá vált, hogy le tudjak guggolni, térdelni, vagy éppen gurulni a domboldalon. Az irodai szereppel pedig mindez úgy egyeztethető össze egy átlagos hétköznapon, hogy a táskámban mindig lapul egy pár magassarkú cipő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: