Fekete fehér plusz a fűszerek
Fehér bőrdzseki, tengerszag, sirály
Rózsaromantika
Továbbra sem tudok ellenállni sem a színének, sem magának a rózsa motívumnak. Az illatában van valami szomorúság, mintha a múló időt is belekomponálták volna.
Az óvónénim fiatalon házasodott. a legcsodálatosabb ünnep volt a számomra, amikor az iskola gyakorlókertjének fonnyadtabb rózsáiból egy kosárra való szirmot szedhettem, és az esküvőn két marokkal szórhattam a rózsaszirmokat a menyasszonyra. Nem sok giccsesebb jelenetet tudok elképzelni, de egy négy éves kislánynak ez maga volt a mennyország. Érdekes módon a vőlegényről egyetlen képkockát sem tudok felidézni, a rózsaszirmok érintésére az ujjbegyeimen azonban élénken emlékszem.
Mostanában kevésbé szeretem az apró virágos motívumokat, de a rózsa mindig elvarázsol és nem tudok betelni a különböző rózsa-színekkel sem. A rózsa és a romantika nekem már örökre összetartozó fogalmak maradnak.
Fűre lépni szabad
Nagyon régen volt, amikor a földig érő selyem ruhák, a strassz és a csipke jelentette számomra a női szépséget. Ma nagy estélyinek vagy esküvői ruhának hívják a lényegében királylányoknak való költeményeket, és meg kell mondjam kiráz tőlük a hideg.
Mesterkéltnek látom a brokátot, a tüllt, és az Oscar-díj átadó ünnepség toalettjei inkább derültséget váltanak ki belőlem, mint csodálatot. Ma már egy ruhában mindig látom azt is, hogy mit lehet benne csinálni. Annak ellenére, hogy rajongok a magas sarkú cipőért és a miniszoknyáért is, A vagányság nekem sokszor azt jelenti, hogy a ruhában le lehet ülni a földre.
Amióta gyerekem született, különösen fontossá vált, hogy le tudjak guggolni, térdelni, vagy éppen gurulni a domboldalon. Az irodai szereppel pedig mindez úgy egyeztethető össze egy átlagos hétköznapon, hogy a táskámban mindig lapul egy pár magassarkú cipő.
Kalitka
Sosem felejtem el az első munkanapom frissen szerzett programtervező matematikusi diplomával a zsebemben.
Az egyetlen hirtelen betölthető állás a SZOTE mosodájában volt, ahol az intézmény vezetője a rajtam kívüli egyetlen diplomás. Nyolcvan fehér köpenyes mosónő alkotta a csapatot, ahová be kellett illeszkednem.
Hajnali hétkor kezdtem, és nekem is át kellett öltöznöm egy intézményesített fehér köpenybe. A fogságba esett madarak kétségbeesett pillantásával pásztáztam az acélszürke eget, és az átöltözés csak fokozta a rabság érzetét. Álltam az ablak előtt, és arra gondoltam, hogy akkor most ezért tanultam 17 évet. Vajon meddig fogom bírni a zöld képernyős terminálon a mosások adatait minimálbérért karban tartani? A munkaviszonyom három hétig tartott.
Azóta is elővesz néha az irodában a “mindjárt megfulladok” érzete, de soha többé nem vállaltam el olyan állást, ahol egyenruhát, formaruhát vagy munkaruhát kellet volna hordanom. Később jöttem rá, hogy a banki környezet vagy az állami szféra klasszikusan elegáns stílusa a jól szabott kiskosztümökkel és ceruzaszoknyákkal tulajdonképpen mégis csak egyenruha.
A kötöttségeket az idő múlásával egyre nehezebben viselem.
Helló Világ!
Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
